Leírás
ELŐSZÓ
A vörös tölgy (Quercus rubra L.) a nemesnyárak és az akác után a legjelentősebb egzóta fafajunk. Közel 300 évvel ezelőtt hozták be Európába, ahol erdőgazdasági jelentőségét korán felismerték. Hazánkban első telepítéseinek kivitelezésére a múlt század első évtizedeiben került sor, majd az 1960–70-es években telepítése újabb lendületet kapott.
Az összefüggő vöröstölgyesek területe ez idő szerint megközelítőleg 15 ezer hektár, azaz a magyar erdők kb. 0,7%-át foglalják el. A vörös tölgy erdőterületünk produktivitásának emelésére alkalmas fafaj, amelyet nagy vitalitása, széles ökológiai toleranciája, és a különböző károsításokkal szembeni kiváló ellenállóképessége alapoz meg.
A hazai erdészeti kutatás hosszabb ideje folytat a vöröstölgyesek termesztés-fejlesztéséhez kapcsolódó K+F + I tevékenységet a fafaj legjelentősebb termesztési körzeteiben, kiemelten a Nyírségben.
A jelen kiadvány legfőbb célja, hogy az újabb kutatás-fejlesztési eredmények közreadásával segítse a vörös tölgy – megfelelő ökológiai feltételek melletti – további elterjesztését, ezzel is növelve erdeink jövedelemtermelő képességét. A vörös tölgy termesztés technológiai fejlesztése azonban továbbra sem nélkülözheti a helyi szakemberek tapasztalatainak megismerését, s azok gyakorlatorientált hasznosíthatóságát.
A kézirat összeállításában nyújtott segítségükért ezúton fejezem ki köszönetemet a NAIK-Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomásán dolgozó Csiha Imre, Dr. Keserű Zsolt, Kovács Csaba és Rásó János kollégáknak, Ugyancsak köszönet illeti a Magyar Kertészeti Szaporítóanyag Nonprofit Kft.-t a kiadvány megjelentetéséhez nyújtott támogatásáért.
Rédei Károly





